Víz Krízis

Egyszer nincs, máskor túl sok van belőle - víz esetében egyik helyzet sem jó, mindkét helyzetben jókora plusz költségekkel számolhat a társadalom és a gazdaság. Miközben egyre gyakoribbak az áradások, egyre nehezebben és egyre drágábban jutunk hozzá a vízhez, amely sokak szerint egy soron következő nagy világválság elsőszámú kiváltója lehet. A vízzel kapcsolatos költségek egyre emelkednek, amit az élelmiszeráraktól a közműszámlákon át az egészségügyi kiadásokig számos területen lehet tapasztalni.

A Föld teljes vízkészletének mindössze mintegy 2,5 százaléka édesvíz, és ennek hasznosítható része csak 0,6 százalék. A vízigény azonban ennek a készletnek csupán töredéke, a fő gondot az egyenlőtlen eloszlás jelenti. A legtöbb vizet a főleg mezőgazdasági öntözéshez használják (70 százalék), a háztartások átlagos fogyasztása 10 százalék alatti, az iparé 20 százalék körüli - olvasható Somlyódi László akadémikus elemzésében.

Elvándorlás

A vízhez való egyszerű hozzájutás már ma sem természetes a világ számos pontján. Jelenleg több mint 1 milliárd ember él biztonságos ivóvízellátás, és 2,6 milliárd megfelelő szennyvízelvezetés nélkül. A vízválsággal kapcsolatos szükséges fejlesztések költsége globálisan 6000 milliárd dollárra tehető a következő 3 évtizedben. A változások hatására régiónként nagyon eltérő mértékű gazdasági visszaesés, és az egyre kevésbé élhető területekről való elvándorlás jelentős megnövekedése várható 2030-ig - írja a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia.

Magyarország klímája valószínűleg mediterrán irányba fog eltolódni, magasabb átlaghőmérséklettel, kevesebb nyári csapadékkal és növekvő szélsőségekkel, árvizekkel, szárazsággal - gyakoribb vízkorlátozással. Miközben egyre több vízre lesz tehát szükség a kieső csapadék pótlására például a mezőgazdaságban, egyre nehezebb lesz hozzájutni az éltető elemhez. A tavak felülete várhatóan csökken és növekszik a sótartalom, az elsivatagosodás miatt elterjedhetnek a szárazságtűrő fajok.

Vízhiányos területek a földön: piros - súlyos vízhiány; sárga - romló vízhiány; bordó - az infrastrukturális fejletlenség miatti vízhiány; kék - kicsi vagy nem létező vízhiány; szürke - nem becsült vízhiány

Az éghajlatváltozás a települési és az ipari vízgazdálkodást is érinti hosszabb távon. Az ivóvízellátás és általában a közműves vízellátás mintegy 90 százalékban felszín alatti vizeken alapul. A talajvizek és a rétegvizek tekintetében az Alföld térsége és a Dunántúli-középhegység karsztvíz-készlete is veszélyeztetett. A szakemberek szerint a növekvő párolgás a felszín alatti vízkészlet drasztikus csökkenését okozhatja.

A trenddel szemben

A globális trenddel szemben Magyarországon a rendszerváltás óta 30-40 százalékkal csökkent a vízfogyasztás, így a vízi közművek sokszor túlméretezettek (Budapest vízfogyasztása az agglomerációba költöző családok miatt szintén csökken). A vízbeszerzési források és vízminőség tekintetében Magyarország ma még kedvezőbb helyzetben van nyugat-európai társaihoz képest. Ennek ellenére a következő időkben itthon is fel kell készülni az árvizekre és aszályos időszakokra. Az ivóvíz védelme érdekében a felszín alatti vízkészletek igénybevételét csökkenteni kell, és javítani kell a szennyvíztisztítás hatásfokát. Új víztakarékossági módszereket kell kidolgozni, a vízhasználat hatékonyságát növelni kell.

A vízhiány kapcsán bizonyos gazdasági ágazatok új motivációkat kapnak, léteznek kimondottan a vízgazdálkodásba invesztáló önálló befektetési alapok is. A technológiai fejlesztésekre a növekvő kereslet garantálja a forrásokat, így például a tengervíz sótalanításával egyre több helyen állítanak elő édesvizet, de a szennyvízkezelés technikája is tökéletesedik. A szennyvíz tisztításának ma már nem csak az a célja, hogy minél jobb minőségű vizet kapjunk vissza, hanem a szennyvízben található még hasznosítható anyagok kinyerése is (például az energiaforrásként használt biogázoké).

Több locsolás kell

Ezek mellett elő kell mozdítani a vizes rendszerek fennmaradását, és a vizes élőhelyek megőrzését, helyreállítását, amelyekben a magántőkére kevésbé lehet számítani. Olyan konkrét lépésekre is szükség van, mint például az ipari vízhűtés lehető legnagyobb arányú kiváltása más technológiákkal. A csatornarendszereket alkalmassá kell tenni a hirtelen, nagy mennyiségben lehulló csapadék befogadására. Fontos lenne gondoskodni a vizek jobb tárolásáról, a csapadékvíz nagyobb arányú felhasználásáról. Fejleszteni kell a mezőgazdasági öntöző rendszereket: a magyar mezőgazdasági minisztérium szerint az öntözött területek jelenleg körülbelül 5 százalékos arányát az igények alapján két-háromszorosára lehetne bővíteni. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program 1300 milliárd forintos keretéből 2013-ig jókora összegeket kell vízgazdálkodásra elkölteni.

A víz növekvő értékét jelzi, hogy az utóbbi időben a nagybefektetők már vízközműveket is vásárolnak, mivel a bevétel biztos, és a fejlesztéseket is csak így, a magántőke bevonásával lehet fedezni. Ez utóbbi tényező miatt dönthetett a politika a vízművek teljes privatizálhatóságáról is. A vízművek üzemeltetése már most jó üzletnek tűnik, hiszen a Fővárosi Vízművek idén 1,1 milliárd forintos osztalékot termelt, míg a csatornázási művek külföldi tulajdonosai 3 milliárd forint körüli osztalékhoz jutnak. Mindez az emelkedő vízdíjakban is jelentkezik, amely a fajlagos fogyasztás csökkenését is előidézte. Közben a víziközmű törvény évek óta várat magára, ami némileg bizonytalanná teszi a magyar vízkészletek körüli helyzetet. Az bizonyos, hogy az új szabályozás rendelkezik majd a tarifarendszer átszabásáról, ugyanis az EU-nak irányelve, hogy a közszolgáltatók garantáltan rendelkezzenek a fejlesztésekhez szükséges bevételekkel. Mindez az árak emelkedését fogja előidézni.

A víz, mint konfliktusforrás

Az édesvízkészlet a következő évtizedekben a világon és Európában is különleges stratégiai szerepet nyer. A nemzetközi konfliktusok eddig is elsősorban a több országhoz tartozó vízgyűjtőkhöz kapcsolódtak. A Föld népességének a fele él ilyen területeken, és az elmúlt években egyre több ilyen konfliktus robbant ki. A Golán-fennsík körüli izraeli-szír területi vitákban is nagy szerepe van a víznek, mivel a fennsíkkal szomszédos Genezáreti-tó Izrael legfontosabb édesvíztartaléka.

Az Európai Unióban az aszály által érintett területek és emberek száma 20 százalékkal emelkedett 1976 és 2006 között. Barcelonát másfél éve szárazság sújtja, így az autómosás 3000 eurós büntetést von maga után. A katalán állam közel 80 millió euróért bérel tíz hatalmas tartályhajót, amelyek a 300 kilométerre fekvő Marseille-ből, illetve a 600 kilométerre levő almeriai tengervíz-sótlanító telepről viszik az ivóvizet Barcelonába. A vízhiány miatt egy távolabbi folyó vizét is elterelnék, amit persze az ottaniak nem helyeselnek, és már tüntettek is a tervek ellen.

Forrás: Origo.hu hirportál Major András